Horváth Attila 1948-ban született, tájfutó családba. Már édesapja, Horváth Sándor is kétszeres magyar bajnok, testvére, Horváth Magda is sokszoros válogatott volt.
Atesz nagy alakja volt a korabeli tájfutásnak. OSC-sként 1966-ban ifiként megnyerte a Budapest bajnokságot (aminek akkor más volt még a rangja), a nappali egyéni OB-n 2. lett. 1969-ben nyert nappali bajnokságot, de további 4 OB-n volt dobogós. 1970-ben éjszakai OB-t nyert. Csapatban (1973, 74, 78) és váltóban (1968,69,75) összesen hatszor lett bajnok.
1966–76 között 11 évig volt a válogatott keret tagja, VB-aspiránsként, de csak egyszer jutott ki, 1970-ben, amikor 36. (váltója 7.) lett. (1976-ban a Dixi féle „büntetőakciónak” köszönhetően nem jutott ki.).
Néhány érdekesség: 1966-ban az egyéni OB-t megnyerte volna a két versenynap időösszesítésével, de akkor helyezési pontokat adtak össze. Ebben holtversenyben volt Dixivel, akinek a jobb második napi helyezése döntött.
Még így utólag is fájó belegondolni, hogy váltóban többször ő ütötte ki a Spari kezéből az OB aranyat…
Egy személyes emlék: 1976-os nappali OB első napjának utolsó pontjára, majd a célig futó kis csapatban Atesszel és Mosával futottunk együtt (Tódor).
1980-ban igazolt át a Szpariba az OSC-ből. Rezi nagyon megdolgozott, hogy az OSC-ből megszerezze a már visszavonulóban lévő Ateszt. A Sparinak talán egy dzsúdóst kellett adni érte.
A Szpariban 1980-ban egy bronzérmet szerzett a Váltó OB-n. Később is rendszeresen a felnőtt csapat tagja volt 1987-ig. 1990-ben többekkel a Gold SE-be igazolt. 1998-ban tért vissza, de már nem versenyzett. Az egyesület elnökségének 2008 óta tagja.
A Szpariban elsősorban versenyrendezési munkáját kell kiemelni. Sok Tavaszi és Őszi Spartacus Kupának volt rajtfelelőse, pályakitűzője, elnöke. Valamennyi munkáját alaposan, felelősségteljesen, nagy lelkesedéssel végezte. Mindig szívesen segített, és a mai napig is segít mind a versenyrendezésben, mind a tabáni helyiségeink gondjainak megoldásában, apró, de nehezen megoldható problémáinak kezelésében.
(Gyalog László)
