Tartalomjegyzék:

1. Őskor (1952-1956)
2. Aranykor (1957-1982)
3. Középkor (1981-1991)
4. Kőkeménykor (1992-)
5. A szakosztály vezetősége és tagsága az 50 év alatt

Ötven év távlatából nehéz feladatra vállalkozunk, amikor a Szakosztály történetét szeretnénk élethűen és valóságnak megfelelően leírni. Ezúton szeretnék elnézést kérni a tévedésekért és azért, ha valakit vagy valamilyen jelentős eredményt, eseményt kihagytunk volna, annak ellenére, hogy minden adatot megpróbáltunk összegyűjteni. Az elmúlt ötven évet négy időszakra osztottuk, amely jellemzője és meghatározója volt a Szakosztály életének.

A Spartacus Sport Egyesület 1952. május 1-én alakult a mai Gutenberg művelődési ház helyén lévő Omnia moziban, ezzel megteremtve a sportolás lehetőségét a kisipari szövetkezeti dolgozók számára. Ezt követően megkezdődött a sportszakosztályok szervezése.

Az 1950-ben alakult OKISZ Sport Osztálynak, amely a Spartacus S. E. jogelődjének tekinthető már volt természetjáró szakosztálya, amelynek vezetője Székely László és Torma Gábor volt. Tagjai közül többen (Bradics Béla, Rajczi József, Fehér Károlyné és leánya, Fehér Erzsébet, Kálmán György, Rózsa György, Bartha Oszkár, Frisch Tamás, majd 1952-től: Guzsely Tibor, Bozsoki Imre, Vidor Tamás, Tsuk András) rendszeresen részt vettek a természetjáró terepversenyeken.

Ők képezték magját az 1954-ben átszervezés következtében alakult Bőripari Spartacus SK. Természetjáró Szakosztálynak, a Sportkör elnöke ekkor Szegedi (Hirsch) Lajos volt. 1952-ben a Józsefvárosi Spartacus keretében is létrejött Budapesten egy természetjáró szakosztály idősebb Schőnviszky László vezetésével, ahol többek mellett két fia László és György is alapító tagok voltak. Ők képviselték a szakosztályban a versenysportot, (akik 1953-ban egy alapfokú, majd 1954-ben egy felső fokú térképolvasó tanfolyamot végeztek el sikeresen Hatta Károly vezetésével.) 1954-ben a Schőnviszky család szintén a Bőripari Spartacushoz igazolt, és már ez évben idősebb és ifjabb Schőnviszky László I. oszt. minősítést értek el. Ezeken a tanfolyamokon vett részt sikeresen Óhegyi Albin is, aki 1957-ben került a Spartacushoz.

A Bőripari Spartacus Természetjáró Szakosztály határozott fejlődését jelentette az egyre jobb versenyeredmények mellett (1954-ben a Mazura I. o. verseny megnyerése és több kupaversenyen elért siker) a versenyrendezésben való jeleskedés. 1953-ban az OKISZ Sportosztály kezdeményezésére első ízben rendezte meg az azóta már hagyományossá és nemzetközivé vált November 7. Országos Emlékversenyét Vértesszőlős-Vértestolna térségében, amelyet 1954-ben a Basaharc-Vaskapui, majd 1955-ben a Zsíroshegy-Nagyszénási éjjel-nappali versenyek követték.

1952-53-ban sorra alakultak a Spartacus természetjáró versenyszakosztályok: Újpesten, Pécsett, Egerben és Székesfehérváron. Így 1954 májusában a Mátrában megrendezték az első Spartacus Országos Egyéni Természetjáró Bajnokságot. A bajnokságot meglepetésre az ifj. Schőnviszky László, még mint ifjúsági versenyző nyerte, az "öregek", a rutinos versenyzők előtt. Így jogosultságot nyert a 3. Országos Egyéni Bajnokságon való részvételre a Mátrában, ahol a 12. helyezést érte el, ez akkor a Spartacus legjobb egyéni eredménye volt. 1955-ben Budapesten kiírták az első osztályozott bajnokságokat. Csapataink minden fronton helytálltak, a férfi felnőtt és az ifjúsági csapatunk a 3. helyen végzett.

1956-ban férfi felnőtt csapatunk Szondi Ferenc, Tóth Mihály és Pethő Sándor Postásból való átigazolásával megerősödve Budapest I. o. Bajnokságot nyert és feljutott az OB-ba. A Galgóczy István által nagy hozzáértéssel megrendezett Bp. I. o. Ifjúsági Csapat Bajnokságon a második helyen végzett csapatunk (Schőnviszky László, Guzsely Tibor, Bozsoki Imre és Schőnviszky György). Az 1956-os év komoly változásokat hozott a természetjáró tájékozódási sportban. A sietés büntetésének eltörlésével a sportjelleg dominált a versenyeken, ami a fiataloknak, s így természetesen a Spartacus versenyzőinek kedvezett. Schőnviszky György megnyerte a Spartacus Országos Egyéni Bajnokságot a Bükkben testvérbátyja előtt. Közvetlenül az 1956-os forradalom kitörése előtt a Bakonyban rendezték meg az Országos Egyéni Bajnokságot három napos verseny keretében (két éjszakai és egy nappali). Az Egyéni Bajnokság a még ifjúsági korú Schőnviszky György komoly sikerét hozta az elért 5. helyével. Természetesen ez évben elmaradt a Csikóvár - Lajosforrás területére tervezett és már előkészített November 7. Emlékverseny. A forradalom leverése után többen elhagyták az országot, így Székely László, a Fehér család, Guzsely Tibor és Torma Zsuzsa is. Ebben a helyzetben vette át a szakosztály vezetését Szondi Ferenc és megkezdődött az újjászervezés.

1957-ben a forradalom leverése után átszervezték a magyar sportot, ez olyan jól sikerült, hogy mindenki maradt a helyén és csak a helyszínek változtak. Így került az Andrássy út 60-ból a Váci u. 60-62-be (Régi, Újvárosháza épülete) Budapest sportjának irányítása. A Budapesti Testnevelési és Sporthivatal mellett itt kapott helyet az OKISZ Sportosztálya Regőczi Kálmán irányításával és a Spartacus S. E. jogutódja a Budapesti Spartacus Sport Club Szegedi Lajos elnök vezetésével.

A szakosztály hamar pótolta az 56-os veszteségeket átigazolásokkal, az Építőktől: Tóth István, Garai László, Pataki Zsolt és Lednyiczky Zsigmond, a feloszlott Szikrából: Benyó György, Kertész János és Piroska, Engelmayer Ákos, Bánlaky Pál és a női csapat: Gáldi Anna, Barbácsy Eníd és Pataki Mariann, a V. M. Ápiszból: Óhegyi Albin, de jöttek a további fiatalok: Pál Gyula, Krizsán Pál, Sós Gyula, Borosznoki Márta és Ferenc, Janza Frigyes és Kalmár Vilmos. 1957 év végén Engelmayer Ákos felfedezte a Sátorosban a Balogh testvéreket; Lászlót és Tamást, akik pedig Ribényi Imrét. Ez a gárda az 1950-es évek végére nagyon jó csapattá, egységes és célratörő szakosztállyá gyúródott össze Szondi Ferenc szakosztályvezető irányításával. Ezt segítette, hogy 1959-ben dr. Keresztesi József került a Sport Club élére, aki fiatalos lendülettel szervezte a sportot. Az Ő kiváló munkája tette lehetővé, hogy 10 év múlva már a kiemelt Sportegyesületek közé tartozott a Spartacus. Az új vezetés szakított a korábbi gyakorlattal és nem sztárok leigazolásával, hanem az utánpótlás nevelés hathatós támogatásával kívánta a Spartacus sikereit megalapozni. A kemény és tervszerű munka meghozta a gyümölcsét, a férfi felnőtt csapat (Benyó György, Garai László, Kálmán György, Óhegyi Albin, Pataki Zsolt, Schőnviszky György és László, Szondi Ferenc Torma Gábor és Tóth István) háromszor lett második a MAFC mögött 1958 és 1960 között. Első nagy siker volt, amikor Schőnviszky György 1959-ben, a következő évben pedig Schőnviszky László nyerte meg az Országos Egyéni Bajnokságot. Azt tetézte férfi ifjúsági csapatunk (Balogh Tamás, Borosznoki Ferenc, Pál Gyula, Krizsán Pál, Ribényi Imre,) Országos Ifjúsági Csapatbajnoki győzelme.

1961-ben megtört a jég és a Budapesti Spartacusnak sikerült az Országos Csapatbajnokságot megnyernie, amely három fordulóban éjjel-nappali 4×2 fős formában került megrendezésre. A siker csapatot a következő versenyzők alkották: Balogh László és Tamás, Benyó György, Garai László, Óhegyi Albin, Pataki Zsolt, Schőnviszky György és László, Szondi Ferenc és Tóth István.

Az elmúlt öt év gyökeresen átalakította a magyar tájékozódási sportot. Ekkor kezdett szétválni a természetjárástól a tájékozódási futás, ami több mint egy évtizedig tartott. Megindult a harc a szabályok módosításáért, amely azzal kezdődött, hogy ne büntessék a sietést, és ne kelljen verseny közben megállni és az újabb pályaszakaszt berajzolni. A sietés 1957-es eltörlése maga után hozta a jóval gyorsabb ritmusú u. n. pontérintős versenyeket, ahol már előfordultak holtversenyek, mivel már két-három versenyző szintidőre teljesítette a távot. Ekkor már időt csak a Rajtban és a Célban mértek, de csak perc pontossággal. Ezek a változások viszont arra kényszeríttették a versenyzőket, hogy jobb fizikai erőnlétet kell elérni, amit a szomszéd országokkal való kapcsolatok kiépítése is siettetett. Kezdett körvonalazódni azon szakosztályok társasága, akik rendszeresen edzettek, futottak a Bp. Spartacus mellett (MAFC, Pedagógus, Bp. Vasutas, Bp. Honvéd, Uvaterv, Csatornázási Művek, Egri Spartacus, Gyöngyösi Pedagógus stb.). A nagy ugrást 1960-ban Balogh Tamás (mint a Bp. Honvéd atlétája) aktív bekapcsolódása jelezte, aki Schőnviszky Györgyöt sikerrel vonta be a Bp. Honvéd hosszútávfutó csapatába, ahol akkor Iharos Sándor és Rózsavölgyi István világklasszis atléták fantasztikus világcsúcsokat értek el. A velük való személyes kontaktus rendkívül jó hatással volt a tájfutók fizikai fejlődésére. Szükség is volt erre, mert 1961-ben Dániában megalakult az IOF Nemzetközi Tájékozódási Futó Szövetség, amelynek tíz alapító tagja között ott volt Magyarország is.

A szakosztály erejét jelezte, hogy a November 7. országos versenyünket minden évben sikerrel rendeztük meg, még hagyományos formában. 1961-ben volt az utolsó 2×2 fős éjjel-nappali igazi kupaviadal. 1962-ben már Sikfőkút és Eger között nappali egyéni verseny formájában zajlott, a cél is rendkívül látványos helyen volt Egerben a Dobó téren.

1962-ben minden vonatkozásban újat hoz a Club és a szakosztály életében az, hogy az olimpiai bajnok Markovits Kálmán lesz a Budapesti Spartacus S. C. új elnöke. Ekkor igazolt át az Egri Spartacusból Őrsi András a korszak legtehetségesebb fiatal versenyzője. A férfi felnőtt fiatal csapatunk ekkor verhetetlen volt, úgy, hogy a két évvel ezelőtti egyéni bajnokunk Schőnviszky László és Tóth István meg Óhegyi Albin alig fértek be a csapatba. Az egyéni bajnokságot ez évben ismét Schőnviszky György szerzi meg Skerletz Iván előtt. A férfi Ifjúsági Egyéni Bajnokságot a 15 éves Borosznoki Ferenc nyeri. Az 1962. évi felnőtt Országos Csapat Bajnokságot ismét a Budapesti Spartacus Balogh Tamás, Őrsi András, Ribényi Imre, Schőnviszky György és László, Tóth István, az 1963. évit Őrsi András, Ribényi Imre, Schőnviszky György és László, az 1964. évit Őrsi András, Peiker György, Schőnviszky György és László összetételű csapat nyerte. Az egyéni bajnokságokon 1963-ban és 1964-ben győzelmet ugyan nem sikerült szerezni de helyezettek mindig voltak a Budapesti Spartacusból: Schőnviszky György (3.), Őrsi András (5. illetve 2.), Schőnviszky György (5.) és Schőnviszky László (6.).

1965-re a csapat rendkívüli módon megerősödött, oly annyira, hogy az előző évi egyéni 6. helyezett Schőnviszky László már nem fért be a csapatba. Ez az év hozta talán a legnagyobb sikereket, bár nem problémamentesen, ugyanis ez évben az Országos Csapatbajnokságot rendezők a sok kisebb hiba mellett durva hibát is elkövettek a pontok bemérésekor. Az Országos Csapatbajnokságot úgy nyerte a Budapesti Spartacus, hogy az eredményhirdetéskor a csapat nem állhatott a dobogóra, mivel a megóvott eredményt hirdették ki a helyszínen. Az óvást elutasították és hetekkel később a fellebbezés helyszíni bemérése alapján ítélték a Budapesti Spartacus csapatát győztesnek, csapat tagjai: Balogh Tamás, Őrsi András, Peiker György és Schőnviszky György. A megkritizált versenybírók ezután fegyelmi büntetést kértek a Budapesti Spartacus versenyzőire, a tárgyalás minden mozzanatában felismerhető volt annak koncepciós jellege, többek között nem engedték meg a Budapesti Spartacus jogászának jelenlétét, ő azonban felkészített minket hogyan védjük meg magunkat. Miután a vádakat nem tudták bizonyítani, felfüggesztették a tárgyalást és a szünet után kihirdették az ítéletet: hosszabb-rövidebb időre szóló versenytől való eltiltásokat. Mindezeket feledtette az a hatalmas siker, hogy az Országos Egyéni Bajnokságon az első három helyezést a Budapesti Spartacus versenyzői szerezték meg: Őrsi András, Balogh Tamás és Schőnviszky György személyében.

A szakosztály felkészülésében komoly segítséget nyújtott az Egyesület, amikor az 1960-as években rendszeresen biztosította a két hetes alapozó edzőtáborokat (Schőnviszky László az első edző vezetésével), amely nem csak fizikai, de technikai felkészülést is jelentett, amellett a versenyző kollektívát is összekovácsolta.

1962 őszén Balogh Tamás majd 1964 tavaszán Ribényi Imre bevonult katonának és helyettesítésükre az „öregek” kerültek elő a talonból: Schőnviszky László és a Honvédból átigazolt Peiker György „az öreg” (akkor 33 évesen) hasznos tagja volt a csapatnak, velük mind a két évben a csapatbajnokság megnyerése a vártnál jóval fölényesebb volt. Sőt 1964-ben Örsi Andrást hirdették ki magyar bajnoknak és csak a jogos óvás-fellebezés elfogadása után lett Skerletz Iván az egyéni bajnok. 1964 év végén váratlan fordulat történt, az egyéni bajnok Skerletz Iván átigazolt a Bp. Spartacusba. Ekkor teljesítette 1964 novemberében az emlékezetes 24 órás futás során a 144,5 km-t Dobogókőn. Szombati napon délután 15 órakor indult Hűvösvölgyből Koronczay László és Schőnviszky György jelenlétében. Az ellenőrző pontokon keresztül haladva (Határ nyereg - Virágos nyereg - Kevély alja - Hosszúhegy - Pilisszentkereszt) Dobogókőn 10 km-es körön futva (Kétbükkfa nyereg - Hoffman kunyhó - Szakó nyereg - Dobogókő) vasárnap délután 15 óráig 144,5 km-t teljesített. 1965-ben egy év kivárás következett, mivel a Bp. Honvéd nem járult hozzá távozásához. Így ismét hegyi futóversenyre készült és 1965 novemberében a Dobogókői Hegyi Futóversenyen 2:30:11-es fantasztikus (2002-ben még fenn álló) pályacsúcsot futott. A hegyi futás mellett Schőnviszky Györgyel elindult maratoni versenyeken is.

1963-ban az első nemzetközi November 7 versenyt a Nagyszénáson a gottwaldoviak részvételével, majd a következő évben már javított fekete-fehér fotó térképen Nagyvillám - Urakasztala térségében rendezte a szakosztály. Ekkor Schőnviszky László és Peiker György megalkotta azokat az új térképjeleket, amelyekre korában még nem volt szükség. Ilyen volt a vadles, fára épített vadles, vadetető, sózó stb., amelyek részben egyszerűsített formában modern tájfutó térképeken ma is használatban vannak. 1965-ben a 13. November 7 versenyen jelent meg először színes javított térképpel a Spartacus. A Tatai tó körül rendezett versenynek az érdekessége volt, hogy csehek, németek, bolgárok mellett először jöttek el a svédek. 1966-ban a Schőnviszky fivérek és Skerletz Iván által javított, színes térképen Kápolna psz., Kőhányás psz. térségében rendeztük a November 7 nemzetközi versenyünket az északiak egyre nagyobb részvételével.

1966-ban a férfi felnőtt csapat (Balogh Tamás, Örsi András, Skerletz Iván, Schőnviszky László és György) magabiztosan nyerte az OCSB-t. Év végén Papp Gyula átigazolt a MEAFC-ból. Így a későbbiekben az volt a kérdés, hogy ki maradjon ki a bajnokcsapatból. 1967-ben Schőnviszky György harmadszor is megnyerte az egyéni bajnokságot és az ez évben először megrendezett éjszakai egyéni bajnokságot. A váltóbajnokságot is 1967-ben rendezték meg először, amelyet a Spartacus meg is nyert (Skerletz Iván, Balogh Tamás, Schőnviszky György), ősszel pedig a csapatbajnokságot Őrsi Andrással kiegészülve. 1968 januártól Skerletz Iván lett a válogatott keret szakmai irányítója. Ez évben a Papp Gyulával kiegészült férfi felnőtt csapat ismét magabiztosan nyerte az OCSB-t, az egyéni bajnokságot az akkor még vasutas színekben versenyző Bozán György nyerte Schőnviszky György előtt.

1968 év végén a Bp. Spartacusba igazolt Monspart Sarolta, Schmidmeiszter Ilona, Jelinek István és az Újpesti Dózsa ifi leány csapata Szopori Éva vezetésével. Az Újpesti Spartacusból átjött Szentpétery Ákos, aki több mint 30 éven keresztül nagy buzgalommal és szakértelemmel a haláláig nevelte a Spartacus utánpótlását. Áldásos tevékenységének köszönhetően Ő fedezete fel többek között a Dobosi testvéreket, Jenővári Gabriellát, Muzsnai Ágotát, Siegler Konrádot és Gajdos Tamást. 1969-ben Monspart Sarolta a felnőtt női, Szopori Éva az ifi női egyéni bajnokságot nyerte meg. A férfi csapat pedig kilencedik alkalommal bizonyult a legjobbnak (Balogh Tamás, Jelinek István, Örsi András, Papp Gyula, Schőnviszky György). 1969 év végén átigazolt a Spartacusba Bozán György, aki nem csak jó eredményeivel, de remek térképjavító munkájával is jeleskedett.

1970. is a sikeres évek közé tartozik a szakosztály életében: Monspart Sarolta és Bozán György a felnőtt, Szopori Éva az ifi női egyéni bajnokságot nyerték meg. Férfi csapatunk a tizedik bajnokságot (Bozán György, Balogh Tamás, Örsi András, Schőnviszky György, Papp Gyula), míg női ifjúsági csapatunk (Schmidmeiszter Ilona, Szentpétery Zsuzsa, Szopori Éva) az elsőt nyerte. Az év zárásaként női váltónk (Monspart Sarolta, Schmidmeiszter Ilona, Szopori Éva) megnyerte a bajnokságot. A jó eredmények elérésében fontos szerepe volt, hogy a szakosztálynak kiváló téli alapozó edzőtáborozási lehetőségei voltak, amelyeket jól egészített ki a technikai felkészülést szolgáló edzések sorozata.

Az elmúlt öt év a November 7 versenyek tekintetében is jelentős előre lépést hozott. 1966-ban az egyik legjobb terepen Kápolna psz. és Kőhányás psz. térségében rendezte meg a szakosztály az immár két napos versenyt, színes javított térképpel, rendkívül erős mezőny részvételével. Első alkalommal vett részt Peo-Bengston által vezetett skandináv csapat, a csehek, németek, osztrákok és bolgárok mellett. A következő években 1967-1970-ig természetesen továbbra is a vértesi terepen és színes javított térképpel rendeztük meg a hagyományos nemzetközi versenyünket, egyre fokozódó érdeklődés mellett és egyre magasabb színvonalon. Rendkívül jó kollektíva alkotta a rendező gárdát és ez csapatmunka volt a javából. Skerletz Iván új ötleteivel, Monspart Sarolta nemzetközi tekintélyével, kapcsolataival, Bozán György térképjavítói és pályakitűzői munkájával, a régi sparisok hagyományosan jó szervezésével és az OKISZ Sportosztálynál Regőczi Kálmán és Moldoványi Gyula rendkívüli támogatásával 1970-re Közép-Európa legrangosabb versenyévé nőtte ki magát a November 7 Kupa. Az 1970-es térkép (Vértes 1, Mór) mérföldkő a magyar tájfutó térképek között, mert ez volt az első térkép Magyarországon, ahol a futhatóság jelölése a zöld szín különböző árnyalataival került ábrázolásra. (Előtte csak az 1970-es svédországi O-Ringenen volt hasonló ábrázolás.)

Ezt az öt éves fejlődési ciklust a November 7 versenyek történetében segítették az 1966-ban kezdődött rendszeres skandináviai utak, amelyek kezdetben saját erőből (Monspart Sarolta, Schőnviszky György és László, Gáldi Anna), majd a Bp. Spartacus és az OKISZ Sportosztály, végül a válogatott keret jóvoltából jöttek létre. Itt mindig tanultunk valami újat a versenyzésben, a rendezésben, új kapcsolatok, barátságok keletkeztek, ezek együttesen biztosították a versenyünk és a magyar tájfutás egyetemes fejlődését. Az 1960-as és 1970-es években számtalan esetben utaztunk Csehszlovákiába és az NDK-ba magánúton versenyekre. 1968 és 1978 között a Spartacus "az első és második vonala" több alkalommal versenyzett Romániában és Bulgáriában szövetkezeti Spartakiádokon.

1970-ben mond le Szondi Ferenc, aki 14 éven át sikeresen vezette a szakosztályt és személyéhez kapcsolódik a sparis tájfutók aranykorának első fejezete. Őt követte Schőnviszky György, aki ugyanolyan elhivatottsággal és megszállottsággal vezette a következő tíz évben a szakosztályt az aranykor második felében.

A jó eredmények dacára a Bp. Spartacus S. C. megválik a szakosztálytól és 1971-től 1977-ig a Spartacus Turista Egyesület keretében működött, amelynek elnöke 1975 közepéig Berend Ottó volt. Személyében tagja volt annak a Duna Sport Clubnak, akik „Magyarországon az első természetjáró versenyt rendezték 1935-ben” (Dr. Dvorák József: Természetjáró versenyek rendezése. Bp. 1955.) Ezekben az években az OKISZ Sportosztály támogatása a korábbiakhoz képest még hathatósabb volt. Monspart Sarolta világbajnoki győzelme, Rév Lajost az OKISZ-KIOSZ elnökét a szakosztály aktív támogatói közé állította. Az új tabáni tenisz központ átadása után, 1972-ben a Bethlen udvar (I. ker. Attila út 2.) pincéjében lévő régi klub és öltözők helységeit az OKISZ akkori elnöke „örökre” a szakosztálynak adta. A pincelejárat előtti utat, ahol most a 18-as villamos közlekedik régen Árok utcának hívták. A tájfutók mellett idejártak edzeni a Spartacus hosszútávfutói Simon Dénes és a vitorlások a téli alapozás idején Dolesch Iván vezetésével.

1971-ben Monspart Sarolta egyéniben, a felnőtt női váltó (Jenovai Klára, Völgyi Zsuzsa, Monspart Sarolta) és az ifi leány csapat (Szopori Éva, Schmidmeiszter Ilona, Dobosi Klára) nyert bajnokságot, a szakosztály négy ezüstérme mellett.

1972 a szakosztály életében a mai napig a legsikeresebb esztendő. Az élre kívánkozik az első magyar világbajnoki cím megszerzése Monspart Sarolta személyében és a 1970 magyar női váltó VB ezüstérme, amelyből szintén oroszlánrészt vállalt. Női felnőtt csapatunk (Monspart Sarolta, Jenovai Klára, Schmidmeiszter Ilona, Szopori Éva) csapatban, férfi felnőtt csapatunk (Balogh Tamás, Bozán György, Egervári Ottó, Jelinek István, Schőnviszky György) váltóban és csapatban lettek magyar bajnokok. Ifjúsági leánycsapatunk (Jenővári Gabriella, Dobosi Erzsébet, Dobosi Klára) váltóban bajnok és csapatban második. Az egyéniben Monspart Sarolta világbajnokhoz méltóan, Szopori Éva az ifiknél fölényesen nyerte a bajnokságot.

1973-ban Monspart Sarolta egyéni bajnok, a még ifjúsági korú Szopori Éva 3. helye a felnőtt női bajnokságban igen komoly igen komoly sikernek számított. Férfi felnőtt váltónk az előző évi összeállításban (Balogh Tamás, Bozán György, Egervári Ottó, Schőnviszky György) ismét bajnok.

Az ifjúsági leányok (Jenővári Gabriella, Dobosi Erzsébet, Dobosi Klára) váltóban és csapatban verhetetlenek, ezt a kiváló szereplést elsősorban Szentpétery Ákosnak az utánpótlás edzőjének köszönhetjük. A sorozatos jó eredmények nem csak egy-egy edző, vezető jó munkáját, hanem az egész csapat Monspart Sarolta, Balogh Tamás, Bozán György és a szakosztály vezető Schőnviszky György összefogását jelzik, a háttérben élvezve az OKISZ Sportosztály támogatását. Így 1971-ben Svédországban az O-Ringenen, 1973-ban Finnországban és 1974-ben ismét Svédországban az O-Ringenen vehetett részt a csapat OKISZ kontingenssel. Ebben az évben Monspart Sarolta ismét egyéni bajnok, felnőtt női váltónk (Schmidmeiszter Ilona, Szopori Éva, Monspart Sarolta) és ifjúsági leánycsapatunk (Perczel Viola, Dobosi Erzsébet, Jenővári Gabriella) is bajnok. 1974 végén átigazolt a Spartacusba Loch Ferenc, Pap László és Vekerdy Zoltán. 1975 márciusában a férfi felnőtt csapat Angliában a Húsvéti 3 napos versenyen vett részt, majd augusztusban ismét Finnországba utazott a teljes csapat.

A váltóbajnokságon ismét a felnőtt nők remekeltek (Dobosi Erzsébet, Schmidmeiszter Ilona, Monspart Sarolta) és az ifik (Perczel Judit, Gráf Ágnes, Jenővári Gabriella) bajnokok lettek. A csapatbajnokságon a felnőtt nők változatlan összeállításban, míg a férfiak Bozán György, Gyurkó László mellett a két újonc fiatal Loch Ferenccel és Pap Lászlóval nyerték a bajnokságot. Monspart Sarolta pedig sorrendben már 12. egyéni bajnokságát nyerte. (Az Egri Spartacus színeiben versenyző Boros Zoltán viszont még 1974 és 1976 között háromszor egymás után megnyerte a férfi nappali egyéni bajnokságot.)

1971-1975 között a November 7 versenyek tovább erősítették a szakosztály hazai és nemzetközi tekintélyét. A Vértes és a Gerecse legjobb terepein, a kor követelményeit kielégítő térképeken rendezett versenyek nem remélt sikert hoztak. Az 1973-as November 7 verseny után a Salmänkyla által vezetett finn csapat 1974 tavaszán 10 napos edzőtáborozásra jött vissza a Vértesbe és a Bükk fennsíkra a Spartacus vendégeként. A finnek ezeken a terepeken készültek fel a világbajnokságra. Ősszel a svédek fantasztikusan erős csapattal vettek részt a tornyópusztai November 7 versenyen. Gyakorlattá vált, hogy az őszi világbajnokság visszavágójának tekintették a November 7 versenyeket. Érdekességnek számított, hogy a svéd „B” válogatottban helyet kapott Gärderund a 3000 m akadályfutó világcsúcstartó (európa bajnoki ezüstérmes).

Az első hivatalos férfi felnőtt hosszú távú versenyt 1973 tavaszán a Spartacus rendezte, ahol a 27 km-es pályán több mint 60 induló volt a Nagykovácsi - Kutyahegy - Nagyszénás - Zsíroshegy - Csúcshegy - Hármashatárhegy - Vadaskert útvonalon. 1974-től a „kis November 7 verseny” átkerült március idusára és a hosszú távú később hagyományos évadnyitó versennyé vált.

Az egyetemi felvételek, a katonai bevonulások és a korral járó természetes fogyás megtizedelte a szakosztály versenyzői gárdáját. Ezért 1976-ban Nagykovácsiban nagysikerű toborzót tartott. Az iskolaigazgatótól kezdve, a tanácselnökig mindenki nagy örömmel fogadta Éliás Vilmos mb. edzőt, a világbajnok Monspart Saroltát és Schőnviszky György szakosztályvezetőt. A klubházban a falú apraja-nagyja, szülők és érdeklődök voltak jelen. A siker nem várt volt, mivel több, mint 70-en jelentkeztek tájfutónak. Ez a toborzás hosszú időre meghatározta a szakosztály jövőjét, mivel Szentpétery Ákos, az utánpótlás edzője tanítványai mellé egy vérátömlesztést jelentett a Spartacus tájfutóinak. Közülük többen: Mátyus Attila, Deme Zoltán, Kerényi Zsolt, Bardi János, nem csak bajnokságokat nyertek de ma is aktív tagjai a szakosztálynak.

1976-ban felnőtt férfi (Balogh Tamás, Bozán György, Gyurkó László, Loch Ferenc, Brucker János) és felnőtt női (Monspart Sarolta, Schmidmeiszter Ilona, Dobosi Erzsébet, Dobosi Klára) csapataink a váltó és csapatbajnokságot megnyerték. Az már csak természetes volt, hogy Monspart Sarolta az egyéni bajnokságot is megnyerte.

1977-ben Köpf Jenő átigazolt a SMAFC-ból, így vele férfiváltónk (Balogh Tamás, Bozán György, Gyurkó László, Köpf Jenő) bajnokságot nyert, hasonlóan a női váltót is a Spartacus csapata (Monspart Sarolta, Muzsnai Ágota, Schmidmeiszter Ilona) nyerte. Monspart Sarolta teljesítette házi feladatát és begyűjtötte 14 egyéni bajnokságát.

Benyó György 1977 november 23-án autóbalesetben elhunyt Szlovákiában, személyében nem csak az első megnyert OCSB tagját, hanem a szakosztály örök vidám „ének hangadóját” vesztettük el.

1978-ban Dániel Edit átigazolt a BEAC-ból az az Egri Spartacusba távozó Schmidmeiszter Ilona helyére. Ekkor vette át a felnőttek irányítását Bozán György. Tavasszal a felnőtt nők (Monspart Sarolta, Dániel Edit, Jenővári Gabriella) megnyerték a CSB-t. A váltó bajnokságon a felnőtt nők nyertek, a férfiak holtversenyben lettek elsők, de bírói műhiba miatt megsemmisítették az eredményeket. Monspart Saroltát sajnálatos megbetegedése miatt az újra rendezésnél nem lehetett pótolni, így a váltó nélküle csak a második helyet tudta megszerezni.

1979-ben és 1980-ban a felnőtt női váltónk (Dániel Edit, Szopori Éva, Őzse Ágnes) nagy küzdelemben mind a kétszer megnyerte a bajnokságot. 1980-ban az átigazolt ifj. Balla Sándor megnyerte az éjszakai egyéni bajnokságot. 1982-ben Kármán Katalin most már nem egri színekben, hanem a budapestiek aranyainak számát gyarapította. Férfi ifjúsági csapatunk (Mátyus Attila, Deme Zoltán, Bardi János) megnyerte a váltó és csapatbajnokságot, míg Mátyus Attila egyéniben is győzedelmeskedett. Ezzel a szakosztály eddigi történetében 62 bajnoki aranyérmet, 36 ezüstöt és 18 bronzérmet szerzett. Összesítve: a felnőtt férfiak 10 egyéni bajnokságot, 18 csapat-, illetve váltóbajnokságot, míg a felnőtt nők 9 egyéni bajnokságot és 13 csapat-, illetve váltóbajnokságot nyertek az aranykornak nevezett időszakban. Ezzel le is zárult a Spartacus aranykora.

Berend Ottó lemondása után 1975-ben Németh Károly mint ügyvezető elnök hallatlan energiával látott munkához és a Gépipari KISZÖV támogatását megszerezve 1978-ra stabilizálta az egyesület helyzetét és Gépipari Spartacus színeiben versenyeztünk tovább. Ekkor vonult nyugdíjba Regőczi Kálmán, helyére Kovács János került az OKISZ Sportosztály élére. A személyi változás eredményeképpen az OKISZ Sportosztály kivonult a szakosztály és a November 7 versenyek támogatásából. Ennek ellenére 1976 és 1982 között a November 7 versenyek változatlan színvonalon kerültek megrendezésre szinte Piliszentlélek kivétel a vértesi terepeken a világbajnokok rendszeres részvételével. Németh Károly a gépipari szövetkezeteket megmozgatva biztosította a szükséges támogatást, miközben a szakosztály lelkes tagjai tették a dolgukat. Számtalan nevet említhetnénk, akik kiválótérképeket és színvonalas pályákat készítettek. Név szerint Pataki Zsolt munkáját kell kiemelni, aki 1980 és 1982 között ellátta a szakosztályvezetői feladatokat. A Tavaszi Spartacus Kupa a nyolcvanas évekre rangos évadnyitó versennyé nőtte ki magát, olyannyira, hogy éveken keresztül ez volt az 1978-ban beindult hosszú távú bajnokságok előkészületi versenye.

3. Középkor (1981-1991)

4. Kőkeménykor (1992-)