Az oldal átalakítás alatt van! Ha nem az új felületről érkeztél, kérjük erre haladj tovább!





Beszámoló a Tájfutó klub 2010. december 1-i összejöveteléről

Mérhető-e objektíven a tájfutó teljesítmény?
Ilyenkor szezon végén izgatottan figyeljük, hogy ki lesz az "Év tájfutója", ki hol helyezkedik el a "Rangsor"-ban. Az eredményt pedig, mihelyt megtudjuk, kétkedve fogadjuk. Jó-e a számítás, ha ilyen eredményt hoz?
A jelenleg használatos évről-évre finomított és elbonyolított rangsor számításnak több hibája van.
Győztesidő százalékon alapul: nem az abszolút, hanem a relatív teljesítményt preferálja. Nagyon jól érzik ezt a hibát a rangsorkészítők, ezért találnak ki egyre bonyolultabb korrekciókat: súlyozott ranglista versenyek, első három helyezett ranglista átlaga, stb.
A rangsorpontokat abszolutizálja: nagyon is különböző versenyek és kategóriák (szenioroknál) rangsorpontjait összegzik, mintha az azonos rangsorponthoz tartozó teljesítmény azonos lenne. Kezd is feldarabolódni a rangsor, pedig egy "igazi" rangsorban minden versenyzőt el kellene tudni helyezni a világbajnoktól a kezdőig bezárólag. (ld. Mérő László gondolatait a sport mélységéről Tájfutó klub 2009. október)
Meg kellene mondani, hogy a rangsor minek a rangsora: ki tájékozódik jobban, ki teljesít több versenyt (ki fordít többet a versenyzésre), stb.
Nem hagyhatjuk azt sem figyelmen kívül, hogy színvonalas és népszerű versenyek között van olyan, amelyik nem akar rangsoroló lenni - mert azért keményen fizetni kell!

Vásárhelyi Tass olyan képlet kidolgozásába vágott bele, amely a tájfutó teljesítmény méréséhez - az ezáltal összeállítható rangsorhoz - objektív adatokat használ fel. Nem vitathatja senki, hogy a győztesidő értéke attól függ, hogy milyen hosszú a pálya, mennyi a szint. Nem lehet közömbös a pontok száma, de a terep nehézsége sem.
Összejövetelünk célja ennek megbeszélése volt, ami sajnos kissé félresikerült. Tass Nagykanizsáról indulva elakadt a behavazott, kamionokkal eltorlaszolt utakon. A mostoha időjárás miatt igen kevés érdeklődő választotta a klubprogramot. A témát reméljük még lesz időnk kibeszélni.
Volt viszont más témánk is: milyen programmal, kinek a menedzselésében folytatódjék tovább a Tájfutó klub. A szűk körben elhangzott vélemények szerint a fiatalok, ha érdeklik őket egyáltalán az ilyen témák, azt a Facebook-on megbeszélik egymással. Vannak jó blogolók, akik megnyilatkozásait az érdeklődők várják, hozzá is szólhatnak. Az idősebbek pedig szívesebben idézik fel, hogy is volt régen, mintsem kevés friss információval próbáljanak mai problémákat feszegetni.
Mi legyen tehát jövőre: nyílt klub, ami mindenkihez akar szólni és filmekkel szórakoztat, egy találkozási lehetőség tájfutóknak, ahol kötetlenül lehet eszmét cserélni és feladatokra szerveződni, vagy egy páholy a megszállott beavatottaknak? Beszéljük meg!

Bozán György