Az oldal átalakítás alatt van! Ha nem az új felületről érkeztél, kérjük erre haladj tovább!





Beszámoló a Tájfutó klub 2010. május 5-i összejöveteléről

Tio Mila, a világ legnagyobb váltóversenye
Válogatottjaink: Gyurkó Fanni, Lenkei Zsolt és Zsebeházy Isti tartottak frissiben beszámolót a május 1–2-iki svéd gigarendezvényről, emellett néhány képsort is láttunk az idei Tio Mila-ról.
1945 óta rendezik meg a „100 kilométer” elnevezésűnek is fordítható 10 Mila váltót. A máig eltelt 65 év alatt csak 1962-ben maradt el a verseny hepatitisz-járvány miatt. Akkor vált kötelezővé a svéd versenyeken a hosszú szárú futónadrág és hosszú ujjú futófelső, valamit a kijelölt latrinák használata. A világelső tömegváltónak azóta riválisa is támadt a finneknél. A Jukkola időnként meg is javítja a Tio Mila 8000 fő körüli részvételi csúcsait.
A verseny azonban ennél sokkal többet jelent a svéd tájfutóknak. Vannak, akik azért edzenek az egész évben, hogy bekerülhessenek klubjuk tíz fős (nőknél öt fős) első csapatába. Ez a verseny igazi elit összecsapás, nem a szeniorok retro-kéjelgése. Persze eljönnek sokan, hogy a csapattagok segítségére legyenek. Az uli-buli csapatokat leszámítva minden versenyző mellett van egy segítő is, aki egész éjjel ébren van, figyel, ébreszt, kísér, szurkol és együtt örül az eredménynek, ami lehet akár a 100-on belüli helyezés is. A csapattagnak nincs más dolga, hogy bemelegítsen és fusson!
Gyurkó Fanni idén került a Söders SOL-Tyresö klubba, rövid ismerkedés után csak a második csapatban lehetett kezdőember. 293-asnak indult, ragyogó futással: 2' 26” hátránnyal, 19-dikként érkezett a 360 fős mezőnyből! Kiváló eredményét úgy érte el, hogy a nagy tömegben volt bátorsága megnézni a térképet. Pontosságára jellemző, hogy a Farsta-pálya ellenére még csak nem is látott idegen pontot. Azért érdemes megjegyezni, hogy pl. női első pontból három is volt, de volt a közelben még öt férfi pont is, tehát lehetett (volna) keverni már az elején is.
Lenkei Zsolt már rutinos tio-milázó, idén indult harmadszor. Klubja az IFK Moras OK tíz körüli helyezésre képes komoly klub, több csapattal áll ki. Zsolti az első csapat biztos tagja, a 4. etapban futott, 5' 50”-et kapott a futamgyőztestől, ami igen jó eredménynek számít. A csapat első embere sajnos kiszállt, így jóval az élboly mögött főleg egyedül kellett futnia. Hátránya két útvonalválasztási hibából és egy pontközeli tétovázásból jött össze. Sajnos csapatának három tagja várakozáson alul teljesített, így is végül 20-dikak lettek. Elmesélte, hogy a klubok szállásokat bérelnek a verseny közelében, innen szállítják a színhelyre a futókat a kellő időben. Erős klubokban a legjobbakat a végére teszik. A gyengébbek célja, hogy minél tovább ott maradjanak a bolyban. A legfőbb taktika: ne szakadj le, kövesd a bolyt. Nagyon nehéz felzárkózni. Ő is csak 13 hellyel tudott feljebb jönni.
Zsebeházy Isti is régi motoros. Leginkább a hosszú éjszakai pályát futja, ez tavaly 18 km volt, mínusz fokokban. Az idei is szörnyű volt. Sokszor annyian összefutnak pontközelben, hogy az embertől nem látni a bóját, de van, hogy a sziklát sem. Hatalmas méretű térképet adtak (10 ezrest). Szinte át sem lehetett tekinteni egy-egy hosszú átmenetet. Rengeteg pont van kinn. A verseny egy hatalmas taktikai játék. Vannak hosszabb és rövidebb pályák. Egyiket megfarstázzák, másikat nem. Ilyen volt most a hosszú éjszakai. Aki bírja, annak itt lehet felzárkózni. Az egészet azért csinálják, hogy végig szoros maradjon a verseny. Idén is az utolsó etapon dőltek el a helyezések. Zsozsó, a győztes befutó Hubmann előtt, magabiztosan nyilatkozott: legközelebb klasszikus távon is nyerni akar a VB-n (Trondheimben).