Az oldal átalakítás alatt van! Ha nem az új felületről érkeztél, kérjük erre haladj tovább!





Beszámoló a Tájfutó klub 2009. december 9-i összejöveteléről


A jövő tájfutói és a múlt emlékei
Beszélgessünk az utánpótlásról!
meg arról, hogy
40 éves a Magyar Tájfutó Szövetség.

Az Ászári Non-stop Tájfutó Fiesztán készült filmből ízelítőt kaptunk a diáksport igen mozgalmas helyi rendezvényéről és abból a hosszabb interjúból, amelyet Monspart Sarolta adott a helyszínen. A bajnoknő, aki jelenlétével is megtisztelte az összejövetelt, a tőle megszokott lendülettel és közvetlenséggel érvelt a diáktájfutás értékei mellett:
„A magyar általános iskola beteg lexikonokat képez. A gyerek, ha nem sportol, kövér és beteg lesz. Olyan, mint a Trabant, amiben Mercédesz a motor vagy Zetor, ha a nagymama túrós gombóccal eteti! A térkép folyamatos figyelmet igényel. Meg kell tanulni a jeleket, ami olyan, mint az orosz ábécé. Döntenie kell! - ha ezt a szokását megtartja, akkor ő lesz a nyertes. Lesz egy jó önértékelése. Hozadéka, hogy: Nyerni akarok! Lesz közössége!”

Scultéty Marci, a diáktájfutás vezető koordinátora ismertette a diáktájfutás helyzetét:
2004-ben a csákvári Tájfutás napja volt az új kezdet – SI-vel. Teremtájfutás 1:200-as térképpel, iskolaudvar kb. 1:1000-es térképpel. A térkép mára „terepszínű” lett. A road-show kiegészült eredményközlő kivetítővel, ami azonnal frissül – ez Kovács Balázs ötlete volt.
Az MVM három éven át adott 4-5 Mft-ot. Többen hozzácsapták a pénzt a klub költségvetéshez. Ekkor újítottak. Nyári iskolai táborokban tartanak bemutatókat. Ezután kéri a tanerő, hogy jöjjenek el az iskolába. Most már 80%-ban éjszakait is kérnek. Minden gyereknek van fejlámpája, csak le kell kapcsolni a világítást a tornateremben. Választék: park és terem: normál, memória és éjszakai. Senki nem vész el. A gyerekek 80-90%-a megcsinálja – a terep nem jönne össze nekik. Tassnál fixen van egy SI készlet, szinte megállás nélkül járja az országot, de vidéki klubok is csinálják. Fehér és Kelemen a szakszerűségre megy, hibánál benyúlnak az eredménybe. Tass élményt akar adni, legfeljebb újrafutás, ha sok a hiba.
A program most már önfinanszírozóan megy tovább – sok iskolában van rá komolyan igény. Az egész a normál versenyrendszertől független. Valami új dolog kelt életre. 60-100 ezer közé becsülhető azoknak a száma, akik ezúton ismerkedtek meg a tájfutással.

Vásárhelyi Tass, aki mögött már több száz diákprogram áll, sajátosan látja a helyzetet. Ha este leutazik valahova, hajnalra már kész a térkép, ki is van nyomtatva 750 példányban, nulla előkészülettel. Az egész program leketyeg kevés besegítővel. Ahol érdeklődés van, ott rendszert csinál. Szekszárdon egy éve minden héten csinál edzést. Ezt a gyakoriságot másutt unják. Ászárra és Fülöpszállásra kéthetente megy, a gyerekek ekkorra már ki vannak éhezve. A tesi órán megy a dolog, 200-an csinálják. A gyerekeket tájoló nélkül tanítják. Fő a flexibilitás és az élményszerzés. A kb. 200 méteres teremkörből tízet is lefutnak. A gyerekek egyszerűen nem akarnak hazamenni, fel vannak pörögve, mint egy videó játéknál. Ászáron a Mikulás mellékszereplővé vált. Senki nem figyelt a cukorosztóra, amikor futni is lehetett. Minden edzés egy verseny. Volt olyan ügyes diák, akit teremtájfutás után az egyesületi bajnokságon kényszerből dobtak mély vízbe. A csapat dobogós lett. Tass egy ilyen diákcsapattal ment ki ősszel a velencei utcai tájfutó versenyre. Ezt folytatni kívánja. Elve: a gyerekeket azonnal mély vízbe dobni és sikerélményt nyújtani nekik. A tehetségeket kell megtalálni, egyébként a válogatott egy feneketlen kút, ami nyeli a pénzt, de nincs eredmény.

Hajdu Kálmán több értékes kiegészítést tett. Már 1971-72-ben ajánlották a svédek a teremtájfutást téli edzésként, amiről cikk is jelent meg itthon a '80-as évek közepén. Saját tapasztalatból tudja, hogy nagyon jó lehet kezdőknek a turista tájékozódási verseny. Kis-családos kategóriában szülőkkel van idő mindent végiggondolni, megtanulni a gyerekeknek, a poligonokat is.

Szabon János is megerősítette, hogy a gyerekeknek kell a kreativitás, mi öregebbek inkább a bejáratott sémákban gondolkodunk. A terem programok veszélye lehet egyfajta tájfutó franchise: ha a gyerek megszokja, mindig ezt akarja majd. (Tass meggyőződése, hogy a gyerek agya rugalmas, nem merevedik meg.)

Krasznai Orsi mondta ki a többünk nyelvén lévő kérdést: Lesz-e ebből a diákprogramból tájfutó bázis? Nincs jobb válasz, mint hogy ma még nem tudhatjuk biztosan. Ne csak az élsportban gondolkodjunk. A szabadidősportnak is kell utánpótlás. Tass szerint ez egy lehetőség. Van rá fogadókészség vidéken, ott nincsenek elhízott emberek. Nekünk az kell, hogy minél többen tudják, hogy mi a tájfutás. Az Ászári iskola igazgatónője, Nyuli Márta valaha maga is tájfutott, most az 1700 lakosú faluban a gyerekek révén már csaknem mindenki tudja, mi ez a sport.

40 éves a Magyar Tájfutó Szövetség!
Az évforduló jó alkalmat teremt arra, hogy felidézzük az MTFSz megalakulásának előzményeit, körülményeit – a Tájoló hasábjain is. A 35. éves évfordulóra jelent meg emlékkönyv, kellene ez most is. Az elmúlt 5 év bővelkedik megörökítésre érdemes eseményekben, különös tekintettel a 2009. évi magyar VB-re. Ez a kiadvány pótolhatná a korábbi hiányait is: vegye számba a Nemzetek Versenye rendezvényeit és a hazánkban rendezett ifi-, junior-, felnőtt- és főiskolás VB-k és EB-k sorát, amelyek jelentős eseményei voltak a most 40 éves MTFSz-nek.
Bozán György az évforduló kapcsán megemlítette, hogy az MTFSz első tisztségviselői és elnökségének tagjai közül már senki sincs köztünk. Emlékezzünk meg róluk is.
1970. előtt is volt főtitkára a magyar tájfutóknak: Székely Miklós, aki 1949-től volt az MTSz vezetője. A folyamatosságot volt hivatva jelezni, hogy az újonnan alakuló MTFSz elnökségének is tagja volt. Érdemes lenne személyét és a tájékozódási versenyzéssel összefüggő tevékenységét jobban megismerni.

Bozán György