Beszámoló a Tájfutó klub 2009. október 7-iki összejöveteléről 

A VB üzenetének vallatása. Min lépett túl és mi újat hozott a VB?

A meghívóban szereplő gondolatok körül élénk eszmecsere alakult ki. Figyelemre méltó véleményt fogalmazott meg többek között Bugár József, Hegedűs Zoltán, Vásárhelyi Tass.

1. Szemünk előtt nőtt fel egy új sport.

Ez a tájfutás már nem az, ami 10-20 évvel ezelőtt volt, amikor még nagyon sokan úgy állhattak rajthoz: talán most nekem fog sikerülni. Mindhárom férfi világbajnok megismételte tavalyi győzelmét. A győztes idők pontosan bejöttek. A meglepetések elmaradtak. A magyar csapat hazai terepen is csak a papírformát tudta hozni. Mi lehet ezeknek az oka?

-        jók a térképek,

-        a futóteljesítmények között jelentős különbségek alakultak ki,

-        egyes országokban nagy a tájfutás presztízse, ami a polarizálódás irányába hat.

2. Kiváló futóteljesítmény kell, vagy kognitív sémák sokasága?

Ebben a kérdésben nem alakult ki összhang. Egyes élversenyzők futótudása nagyságrenddel jobb a mieinknél, más élversenyzőknek nincsenek atlétikai eredményeik. A tájékozódási technikai tudásbeli különbségek talán kiegyenlítettebbek. Új kompetencia a koncentráló képesség, ma ettől függnek leginkább az eredmények.

3. A tájfutás mélysége, avagy hajrá Hongkong!

Mérő László munkáiból ismerhetjük az egyes sportágak „mélység”-ének fogalmát, amely a kezdő versenyző és a világbajnok közötti kategóriakülönbségek számával jellemezhető. Az atlétikában a sprintszámok mélysége nagyobb, mint a hosszútávfutásé, a tájfutás ettől is egy kissé elmarad, kevésbé kiszámítható, több esélye van a gyengébbnek megverni a jobbat. Talán ezért szeretjük, szerettük?

Az amerikai és a japán kultúrában inkább a győztesnek szurkolnak, ezért a nagy mélységű sportok presztízse nagyobb. Európában (nálunk különösen) ez inkább fordítva van. Ezzel is magyarázható az a fergeteges ünneplés, ami a hongkongi váltó szereplését kísérte a VB-n.  Vélemények:

-        aki a győztesnek szurkol, az viszi előre a sportot,

-        a váltó kevésbé kiszámítható, látványos a test-test elleni küzdelem,

-        az egyéni számok között a sprint a legnyitottabb.

4. Kell-e VB-eredmény a magyar tájfutásnak?

Milyen hatása lenne, ha lenne komolyabb eredmény, vagy annak, hogy nincs? Gondolatok:

-        Mosa eredménye látványosan feldobta a sportot, Oláh Kati sikerének nem volt visszhangja,

-        Mosa hihetetlen népszerűségét végül is a kullancscsípés hozta,

-        Kati rádióinterjújában rosszul csengett, hogy nem lenne tájfutó edző...

Sajnos kifutottunk az időből és a két további tervezett témára már nem maradt idő:

5. Lesz-e egyéni versenyzés, ha kettesben is lehet?

6. Fog-e bármi is változni itthon a VB után?

Ezek után a VB férfi sprint döntő vetítése következett, a SPORT 1-ben látottak szerint.

Végül, de nem utoljára, Sőtér János köszöntése következett 40 éves tájfutó-térképész jubileuma alkalmából. Janó az 1969. évi Petőfi Kupa pilisszentlászlói térképének helyesbítésével kezdte munkáját, már a következő évben ő készítette a nemzetközi Hungária kupa pilisi térképét. Nagy hazai nemzetközi versenyek, bajnokságok térképeinek készítése után nemzetközi elismerést vívott ki az 1983-as, zalaegerszegi VB egyéni döntőjének térképével. Megsokasodtak külföldi megbízásai, több VB, EB térképét készítette. A már 30 éves Postás kupa rendíthetetlen népszerűsége is az ő közreműködésének köszönhető. Pályakitűzőként is kiváló.  Az idei VB egyéni térképével és a középtávú pályák kitűzésével is remekelt.

Négy évtizedes tevékenységét elismerő bronz plakettet Bozán György nyújtotta át a jelenlévők hangos ünneplése közepette.

Janó meglepetését leküzdve szívesen beszélt munkájáról, élményeiről:

-        Olaszországban lézer-szkennelt térképezés, 3 dimenziós térmodell-kiértékelés; ez a jövő;

-        amerikai VB-n sűrű fenyőben, mágneses talajon kellett rengeteget küzdenie;

-        a 1983-as VB-n a kiértékelő erős túlzásokba esett, belegondolt dolgokat;

-        az idei VB-n nem volt légi kiértékelés, csak állami alaptérkép és ortofotó;

-        a helyesbítésben a legnehezebb eldönteni, hogy mi kerüljön a térképre, no meg az objektumok (köves talaj, futhatóság stb.) minősítése, szemben az átlagos helyesbítői gyakorlattal, ahol megpróbálnak minél több objektumot generálni (pl. magányos fák erdeje!);

-        a 1989-es svéd VB óta vannak kinn kamerák a terepen, azóta a médiának kell alárendelni a pályákat;

-        az idei VB pályáinál a többször változó média követelményekhez jöttek még a Bükki Nemzeti Park letiltásai és a tavaly novemberi vihar, ami 6 km²-nyi területet letarolt.

-        a pályakitűzésnél előtérbe jött, hogy a zöldbe is dugnak pontokat – a helyesbítőnek mindenhová be kell bújnia;

-        ma már a lézeres távmérő használata nélkülözhetetlen!

Ez egy jó összejövetel volt!

                                                                                                                  Bozán György

A VB üzenetének vallatása

Min lépett túl és mi újat hozott a VB?

Nézzük meg először közösen mit közvetített a SPORT 1 élőben a sprintről.

A vetítés után kötetlen beszélgetés:

Szemünk előtt nőtt fel egy új sport.

Kiváló futóteljesítmény kell vagy kognitív sémák sokasága?

A tájfutás mélysége, avagy hajrá Hong Kong!

Kell-e VB eredmény a magyar tájfutásnak?

Lesz-e egyéni versenyzés, ha kettesben is lehet?

Fog-e bármi is változni itthon a VB után?