Az oldal átalakítás alatt van! Ha nem az új felületről érkeztél, kérjük erre haladj tovább!





A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a November 7. emlékversenyek története

Mi jellemezhetné jobban a magyar tájékozódási versenyzés elmúlt 55 évét, mint a Spartacus tájfutás, az 55 éves Spartacus versenyek története?
Ez a történet a természetjáró mozgalomban kialakult tájékozódási csapatküzdelmektől indulva, az egyéni versenysporttá váló, elismert, népszerű és mindig a legújabb követelményeknek megfelelő nemzetközi elitversenyekig ívelő rendezvénysorozat története.
Ez a történet a tájékozódási futás kialakulásának és itthoni kivirágzásának története is, annak története, hogyan lett Monspart Sarolta, a Budapesti Spartacus élversenyzője az első magyar tájfutó világbajnok. Személye a sportág világhírességeit vonzotta az Egyesület nagy őszi nemzetközi versenyére. Csodálói vele akartak itt találkozni, és miatta voltak kíváncsiak a magyar tájfutásra. Riválisai őt akarták otthonában legyőzni, amiben sorozatosan kudarcot vallottak.
Ez a történet a Schönviszky fivérek története is, akik a kezdetektől részesei, majd formálói és irányítói voltak a Spartacus versenyeknek és az idő múlásával sem távolodtak el a sportágtól, a versenyrendezéstől. Különösen a még ma is térképjavításban és rendezésben oroszlánrészt vállaló Schönviszky György volt az, aki páratlan energiával préselte ki az újabb és újabb rendezvényeket lankadó klubtársaiból, és kapcsolta be a klubbon kívüli legjobb tájfutó szakembereket elképzeléseinek megvalósításába. Az évek során így vált a szezonzáró nagy nemzetközi verseny megrendezése tájfutó közüggyé, minden sportági átalakulást túlélő eseménnyé.

A Spartacus rendezvények tekintélyét a '60-as évek November 7. emlékversenyei teremtették meg, amelyekre évről évre rangosabb nemzetközi mezőny gyűlt össze. A térkép, a pályák és rendezés magas színvonalát pedig az ország legjobb tájfutóit tömörítő Budapesti Spartacus gárdája biztosította. Megemlítendő az a biztos anyagi háttér is, amit az akkori szövetkezeti sportmozgalmat irányító OKISZ Sportosztály biztosított a rendezvény számára.
Nagy iskola volt ez. Jöttek világbajnokok szép számmal, és megmutatták nekünk itthoniaknak, hogy kell hosszú, kimerítő utazás után idegen terepen fölényesen győzni. De volt, amikor ők, a nagyok tanultak itt, mint 1974-ben, amikor a dániai VB újsütetű bajnoka, Bernt Frilen jó futással is csak második tudott lenni Boros Zoltán (Kapitány) mögött.
Oyvin Thon és Morten Berglia, a későbbi norvég világbajnokok, amikor 1978-ban először álltak itt rajthoz, nem tudták teljesíteni a pályát. Szerencsére nem ment el a kedvük a versenyzéstől.

A tájékozódáshoz egy kicsit is konyító hazai sporttársaink között pedig egyszerűen nincs olyan, aki versenyzőként ne vett volna részt valamely Spartacus versenyen az elmúlt 55 évben, a gyermekverseny résztvevőinek névsorában a "kísérővel indultak" között, vagy rendezőként, térképhelyesbítőként ne működött volna közre annak sikeréért.
Mellékelt táblázatunkban tekintsük át a versenysorozat rendszer-, illetve névváltozásáig (1989-ig) terjedő történetét.

Bozán György