Az oldal átalakítás alatt van! Ha nem az új felületről érkeztél, kérjük erre haladj tovább!





A Tájfutó klub júniusi összejövetelén történt:

A tájfutás múltjának iparművészeti emlékei
Jelvények és érmek a sportág kialakulásának kezdetén

Az összejövetel fő eseménye Sváb László vetítése volt, akinek első képe Ripszám Henrik 1925-ös, a legelső hazai tájékozódási verseny évéből származó érme volt.
Ezt követően a Duna Sport Club 1935-ben induló tájékozódási gyakorlatnak nevezett országos rendezvény sorozatának jelvényei következtek, valamint további szép jelvények a világháború előtti korszakból.
A jelvények képeit a mellékletek tartalmazzák.

A versenyek jelvényekkel történő megörökítése az '50-es években élte virágkorát, ekkor szinte nem létezhetett tájékozódási esemény - a turista rendezvényekhez, találkozókhoz hasonlóan - ahol ne lett volna jelvény. A '60-as években aztán fokozatosan visszaszorult és végleg meg is szűnt a versenyjelvények készíttetésének hagyománya - a sportág természetjárástól való eltávolodásával párhuzamosan.
Az alig három évtizedre tehető időszak alatt tájékozódási versenyhez kapcsolódóan mintegy 600 különböző jelvény készült, esetenként csupán egy-két tucatnyi példányban.
Az utolsó hazai tájékozódási jelvénynek az 1983-as első hazai világbajnokság alkalmára készített jelvényt tekinthetjük.

Kíváncsian várjuk, hogy lesz-e jelvény a jövő évi magyar VB-n!



Tájékozódási versenyek emlékjelvényei

A jelvényeket egy-egy jól meghatározott közösség készítteti tagjai számára, és a tagok a jelvény viselésével a közösséghez való tartozásukat nyilvánítják ki. Ilyen közösségek lehetnek iskolák, egyesületek, sportkörök, vagy akár a rendőrség is. Egy másik közösség jelvényét, pl. egy másik sportegyesületét hordani nem szokás.
Az emlékjelvények valamilyen jelentősnek tartott esemény (konferencia, találkozó, túra, túraverseny, általában verseny) résztvevőinek készített jelvény. Érmészeti szempontból nincs különbség a tűs kitűző, a bross-szerű kitűző, a bepattintós, vagy pedig a szalagon vagy zsinóron függő jelvények között.
A jelvények anyaga elsősorban fém, amelyből préseléssel vagy öntéssel készül a nyers jelvény, amelyet tűzzománccal láthatnak el vagy festhetnek. Léteznek fából készített faragott vagy festett jelvények is. Ismerünk műanyagból előállított jelvényeket is. A jelvények egy részét több darabból állítják össze. Az alsó, alapot képező darabra forrasztással vagy ragasztással rögzítik a többi elemet. Ezeket rátétes jelvényeknek nevezzük.
Sportágunk versenyeit időszakonként más-más névvel illették. Eleinte tájékozódási gyakorlatnak vagy terepgyakorlatnak nevezték. Később, már a második világháború után terepversenynek, tájékozódási versenynek, természetjáró versenynek/bajnokságnak, természetjáró tájékozódási versenynek, majd tájékozódási terepfutásnak, tájékozódási futásnak mondták, ma pedig tájfutó versenyekről beszélünk. A sokféle elnevezés helyett összefoglalóan beszélhetünk tájékozódási versenyekről, és ebbe a különleges változatokat: sítájfutást, evezést, ötpróbát, barlangászati versenyeket is beleértjük.
Minden sportág történetéhez fontos adalékokat szolgáltatnak az utókorra hagyományozódott tárgyi emlékek. A sporteszközök, fényképek, érmek, jelvények szinte maguktól szólalnak meg. Ha időrendben egymás mellé helyezzük a magyarországi tájékozódási versenyek jelvényeit, nem csak a sportág történetét, de az ország történetét is jól követhetjük.
Mit árulnak el az emlékjelvények? Szövegszerűen esetleg feltüntetik a rendezvény nevét, időpontját, helyét, a rendező nevét, képszerűen a rendező emblémáját, tárgyak és más dolgok rajzát. Elrejtve esetleg a tervező vagy készítő nevét. A gyakran előforduló motívumok a korra jellemzőek lehetnek, és az eseményen jelenlevők számára fontosak.
Mit árulnak el rejtve a jelvények? Ha egy korszakban még vagy már nem készítenek jelvényeket, vagy egy rövidebb időszak alatt a számuk nagyon megnő vagy lecsökken, az jelentős változásokra vagy átrendeződésekre enged következtetni.
A kezdetek
1925-ben skandináv példa nyomán szervezte Ripszám Henrik az első tájékozódási versenyt, majd még néhányat. A sorozat azonban 1926 végén megszakadt. Ezekről a versenyekről tárgyi emlék nemigen maradt. Jelvényekről nem tudunk, de nem is lenne várható, ugyanis akkor nem volt olyan közösség, amely ezt az induló sportágat magáénak érezte. Az indulók különböző sportágak művelői voltak, a turisták nagyon kis számban voltak jelen.
A Duna Sport Club turistái a tájékozódási tudásuk fejlesztése érdekében, egy sikeres háziverseny után 1935-ben - előzetesen meghirdetett versenyszabályzat alapján - rendezték meg az első hivatalos versenyüket. A verseny élénk érdeklődést váltott ki, megnevezésébe még az akkori szövetség is beleszólt. A rendezvényt több hónapos szervezés előzte meg. Abban az időben a nagy erdőbirtokok miatt hosszas levelezés és egyeztetések után lehetett csak a birtokosok engedélyével túrát vagy terepgyakorlatot egy erdőbirtokon rendezni. A következő két évben éppen az engedélyek megadásának megtagadása, vagy az utolsó pillanatban való visszavonása miatt hiúsultak meg a versenyek. Az 1935-ös versenyre már készültek emlékjelvények. Mivel a szervezők és az indulók is turisták voltak, természetesnek vehetjük, hogy erre a jelentős eseményre - ahogy a turisták körében már évtizedek óta szokás volt - jelvényt csináltattak. A jelvényeket a győztes és a második helyezett csapat tagjai kapták eredményhirdetéskor, ami jóval a verseny időpontja után volt.
A későbbi versenyeken már minden indulónak jutott jelvény, a jelvény ára a nevezési díjban bennfoglaltatott. A második világháború kezdete után a honvédség is felfigyelt a tájékozódási sportra, szorgalmazta a katonai képzésben való elterjesztését. A politika is beleszólt a sportba, a faji törvények végrehajtási miatt egyesületek szorultak háttérbe, a hivatalos szervezetek (szövetség) szerepe nőtt. Újabb elvek szerint rendezték a versenyeket, szinte minden alkalommal más szabályok szerint értékeltek. Emellett kisebb egyesületek szinte családias módon rendeztek versenyeket (Dobogókői Család terepgyakorlat, 1943).
Mit mondhatunk az 1935-1945 között készült jelvényekről? Rendkívül gondos tervezés és kivitelezés jellemzi őket. Többükön tűzzománcos rátét van. A tervezés és kivitelezés valószínűleg iparművész munkája. A közölt 4. sz. jelvény egyik példányának hátoldalán BERÁN N beütést találtam.
A jelvényeken látható motívumok: fenyőgally, tölgyfaág (esetleg makkal), havasi gyopár, turista figura, útvonal vázlat, a rendező egyesület emblémája. Ezek az elemek a turista eredetre utalnak.
Hogyan használták a jelvényeket? Kalapra, kabátra rögzítve hordták a találkozókon, versenyeken.
Gárdonyi Zoltán


Az összejövetel hátralévő részében Schőnviszky László vetített képeket gazdag jelvény gyűjteményének darabjairól.

Végül élénk eszmecsere alakult ki a törzstagok és a jelvények fénykorának számító korszak jeles személyei részvételével, mivel dr. Almás Károly, dr. Dworák József, Thuróczy Lajos és Szeredai László is megtisztelte jelenlétével az összejövetelt.

BGy